...Schiele egyik oldala: a hétköznapi életben kiváncsi, az utazást és a divatot kedvelő, ugyancsak hiú ifjú. A "másik oldal", hogy Alfred Kubin talányos-fantasztikus regényének (1909) címével szóljunk, az a komor-melankolikusnak ható festő, akinek műveit mintegy 1914-15-ig gyakran kisérik enigmatikus-jelképes címek, amelyek Nietzsche művére, az "Imigyen szóla Zarathusztrá"-ra emlékeztetnek...
"Tudom, hogy nincs modern művészet, hanem csak egy van - amelyik örökkévaló" írta Schiele 1911-ben, kifejezésre juttatva, hogy saját látás- és ábrázolásmódja nem igazodik sem az impresszionisták konkrét retina-képéhez, sem a kortásak horizontjához. Papszerű látnoknak tekintette magát, akinek belső átélőképessége a misztikummal határos, s látomások fogadására és megformálására teszi alkalmassá őt...